Nemrégiben tértem vissza Sao Tomé és Princípe szigetéről, ahol három hetet töltöttem pókok gyűjtésével. Az első élményeimet elő is adtam a Savaria Egyetemi Központban, ahol szerencsére videó is készült. A szélesvásznú, diákkal kiegészített felvétel (köszönet érte Csuk Csabának) ezen a LINKen érhető el.
Ide teszem a meghívót is:
Mint említettem az előző posztban, elsődlegesen póktaxonómus vagyok. A blog a kutatás és a módszerek bemutatásáról fog szólni, így logikusnak tűnik, hogy a különböző fázisokat egyszerre mutassam be. Elképzelhető, hogy ez a poszt bővülni fog, hiszen nehéz első nekifutásra mindent összeszedni és útközben sok egyéb kiegészítés is eszembe juthat, illetve új dolgokat fedezhetünk fel. Ez egyébként a tudományos kutatás menete is. Olyan szinte soha sincs, hogy első nekifutásra menjen minden. Útközben jönnek elő plussz adatok, példányok, új összefüggések amik mind mind csiszolgatják az ismereteinket.
1. A gyűjtés. Függetlenül azonban a kutatás típusától, a kérdéstől, amit megválaszolni szeretnénk, első lépésként szükségünk van a kutatásunk tárgyára, jelen esetben a pókokra. A pókok gyűjtéséről külön posztban fogok beszámolni, néhány közismert és néhány kevéssé ismert módszert bemutatva. (Fotó: Andrew Stanbridge)
1a. Helyszíni fotózás. Mivel az élő állatok fotózása nemcsak jó hobbi, hanem sok extra információt is hordozhat, az érdekes, vagy annak tűnő állatokat már a terepen érdemes kiválogatni, és később nyugodtabb körülmények között dokumentálni őket. (Fotó: Andrew Stanbridge)
2. A válogatás. A gyűjtött állatokat a kutató ezután a laborban válogatja szét a saját igényei szerint. A pókokat alkoholban tároljuk, hiszen sok szőrük és tüskéjük van, amik száraz állapotban könnyen letörnek, illetve a kültakarójuk sem olyan kemény, mint a rovaroké, amiket kiszárítanak az őket vizsgáló tudósok. A lenti képen egy teljes gőzzel üzemelő labor látható, fiolákkal, mikroszkóppal, mindenféle csipesszel és edénnyel, amibe éppen a számomra érdekes pókokat válogatom éppen.
3. Adatgyűjtés. Amikor kiválogattuk a kutatási témánknak megfelelő állatokat, akkor indulhat maga az a rész amikor az adatokat gyűjtjük. Sokan összetévesztik ezt a részt a kutatás egészével, de én úgy vélem, hogy a gyűjtés, a válogatás, az adatelemzés és a publikáció megírása ugyanúgy szerves részét képezi a folyamatnak. Először mikroszkóp segítségével megvizsgáljuk az állatokat, majd amikor már tudjuk, hogy mik azok a jellegek, amik fontosak, vagy fontosak lehetnek, akkor azokról fényképet vagy pásztázó elektronmikroszkópos képet készítünk.
4. Adatok illusztrálása, fényképezés. Ebben a munkafázisban készíti el, és rendezi össze az ember a cikkhez szükséges képeket, és felvételeket. Ezek a képek, rajzok abban különböznek az előző lépés fotóitól, hogy ezeket a legszebb, legkarakterisztikusabb állatokról készíti az ember. Úgy viszonyulnak ezek egymáshoz, mint a festő egy modellről készített vázlatai és maga a kész festmény. Ezt a részét élvezem az egyik legjobban a kutatásnak, és talán ebben van a legtöbb tapasztalatom is. Mégis olyan embert ismerek, akik ezt a fajta tevékenységet annak ellenére nálam sokkal jobban végzik, hogy a szabadidejükben tudnak csak ezzel foglalkozni, nem pedig úgymond főmunkaidőben. Bár számos szótár szerint ez az amateur definíciója, a magyar köznyelvben az amatőr a gyengébb minőség szinonimája lett, így a félreértések elkerülése végett én sem hívnám így őket. Talán ez egyik legjobb példa erre Rahmé Nikola, aki nagyszerű fotós és számtalan remek makró és mikroszkópos fotó készítője. Íme egy fotókollázs amit ő készített.
