Sunday, November 29, 2015

Remek monográfia jelent meg!

Megjelent a JoA legfrissebb száma. A cikkek közül is kiemelkedik, Wayne Maddison cikke, amit volt szerencsém bírálóként végigkövetni. Remek stílusban megírt munka, ami 112 éves szunnyadás után merőben új alapokra helyezik az egész ugrópókrendszertant. Apró dicsőség nekem, hogy minden egyes ugrópókos cikkemről ír valamit, valamint a köszönetnyilvánításban az előkelő negyedik helyen vagyok :D.
A cikk mellé bónuszként 27000 ugrópók kép került fel ide: itt nem egy saját fajom is megtalálható, ezekből szemezgetek egy kicsit. A képek: © 2015 W. Maddison, Creative Commons Attribution (CC-BY) 3.0 license által védettek.

PÁPUA ÚJ GUINEAI FAJOK:

http://salticidae.org/salticidImages/2008PapuaNewGuinea/images/2008PNG-3501.JPG


Thorelliola tamasi, Junxia és Wayne által leírt faj, amit rólam neveztek el.


Bulolia, az egyik legbizarrabb ugrópók amivel valaha dolgoztam


Leptathamas paradoxus, Balogh Péter által felfedezett faj, 2003-as cikkem foglalkozik vele.

AFRIKAI FAJOK (ezekről részletesen, magyarul, a doktorimban olvashatsz):


Egyik legnagyobb élményem fűződik az Eburneana génuszhoz. Egy, a tanzániai fauna alapvetését közlő cikk, találta meg, sajnos kizárólag fiatal, nem határozható példányok alapján. 2001es első dániai tartózkodásom alapján találtam meg az első ivarérett példányokat, amiket Nikolaj Scharff-ról neveztünk el, Wanda Wesolowska-val, az első közös cikkünkben. Ez az első felfedezett génuszom is. Később Wandáról is elneveztem egy Eburneana fajt


A Saraina génuszban követtel el taxonómiai hibákat (Szűts & Scharff 2005) (errare humanus est), ezeket Galina Azarkina köszörülte ki.


Tarne dives, egy egész cikket szenteltem neki (Szűts & Rollard 2007). Itt is vétettem hibákat, melyet Wayne Maddison javított. Ehhez a fajhoz kínosabb élményem is fűződik. Talán pont ez a példány túlélte a postán az utat Magyarországra. Azt a 2 napos töketlenkedést amit NEM a fotózásával töltöttem, már nem...


DJ Clark az egyik érdemtelenül elfeledett és mellőzött brit, nyugat-afrikai ugrópókokkal foglalkozó kutatót, 1973ban váratlanul érte a halál. Ezért lehet, hogy a párizsi múzeum anyaga, 30 éven át ott porosodott. Sikerrel megtaláltam, és leírtam a fajt/génuszt :D


Nem szerettem ezt a génuszt, mert annyira atipikus, mégis egyszerű volt. Ráadásul annyira pici, hogy nehéz volt rajzolni:











Thursday, September 18, 2014

Pók-ólbéli víg napok I. történet


Az augusztusi, torinói pókászkonferencián (Hivatalos nevén: 28th European Congress of Arachnology) egy közös poszterrel vettem részt a SZAM többi tagjával együtt. Amint arról tavaly beszámoltam, a faunánkra több új faj mellet a tüskéskezű álfarkaspók jelentlétét is kimutattunk, én pedig a képek és szkenning képek elkészítésében vettem részt.

Furcsa és egyben örömteli, ahogy a vakszerencse hirtelen olyan eseményeket hoz elém, amivel jóval mélyebbre mászok bele egy projektbe mint ahogyan azt az elején terveztem. Tegnap éjjel, új helyen töltöttem az éjszakát (amit a címben található szóvicc kedvéért, nomeg az ott 3 nap alatt talált 6 pókfaj okán is nevezztem el Pók-ólnak), amikor is egyszer este 8kor egy kifejlett nőstény, majd (a jetlagból adódó alvászavarom miatt) hajnal félkettői bolyongásomkor egy másik kifejlett nőstény álfarkaspókba botlottam. A két példány a 4. és az 5. jegyzett példány Szombathelyen és az országban a harmadik lelőhelyet jelentve ezzel.
Ma délután a SZAM kiváló fotósa, Török Tamás segítségével néhány élvezhetőbb képet készítettünk. Fontos kiemelni, hogy a tüskéskezű álfarkaspók SZELÍD, NEM TÁMADÓ és EMBERRE TELJESEN ÁRTALMATLAN pókfaj.
image
image
image

Monday, August 11, 2014

Milyen képeket is készítek én?

 

A biotechnológia szemináriumokon tartott rétegfotózás kapcsán szoktam bemutatni, hogy milyen is a profi végtermék.

Az itt látható kép:

alapja több, mintegy 3 tucat kép, amikből Helicon Focus segítségével akár 3Ds modell is készíthető.

a program használatáról készítettem egy kis videót is:

Tuesday, June 17, 2014

Belül egy pókban

Én nagyon szeretem a BBCt és az ismeretterjesztő (illetve az újságírói) működésüket. Angolul tudók ezen a LINKEN tekinthetik meg ezeket a gifeket eredetiben. Itt én lefordítom ezeket az információs tömböket. 

A madárpókok a pókvilág óriásai. A legtöbb pók (az ismert, mintegy 45000 fajból) alig néhány milliméter vagy centiméteres testnagyságú. A madárpókok közé tartozó Theraphosidae család tagjai azonban majdnem 30 cm-es nagyságukkal vitán felül a legnagyobb pókok közé tartoznak, és a legnehezebb pókokat is itt találjuk. Az előremeredő csáprágók 2-3 centiméteresek is lehetnek, és remek eszközként szolgálnak az ízeltlábúak, egyes esetekben akár gerincesek zsákmányolásához. A kifejlett madárpókoknak akár egy kifejlett egér zsákmányolása és elfogyasztása sem okoz jelentős gondot. Ennek ellenére az emberre kevéssé veszélyesek. Akadnak ugyan meglehetősen erős mérgű fajok is, illetve a pókmarások általában nagy, napokig tartó fájdalommal járnak, halálesetről eleddig azonban nem tesz említést a szakirodalom. Számos fajukat tartják hobbiállatként, így érdekes lehet veni egy pillantást a kültakaró alá, mégis mi hogyan működik egy ilyen pókban.



A csáprágó és a tapogatóláb olyan egyedi jellegek, amik csak, és kizárólag a pókok és rokonaik esetében található meg, ezek az állatok az ízeltlábúak egyik külön csoportját, a csáprágósokat alkotját. A csáprágó két részből áll, az alapízből és a csípőkaromból, tudományos neve a chelicera (ejtsd: kelicera) , a tapogatólábé a pedipalpus (ejtsd: pedipalpusz). Alul egy védekező állásban álló madárpókot láthatunk. A pók a hátsó három pár lábán áll, az egész testet megemeli, első pár láb a tapogatólábak és a csáprágók előre, a vélt veszélyforrás felé néznek. Érdekesség, hogy az angolul helytelenül "russian tarantulának" is hívott szongáriai cselőpókok a hátukra fekszenek. A csáprágók belső felszínén speciális szőrszerű képleteket találhatunk, ezek alkotják a madárpókok "sziszegőjét" (a Linkre kattintva Eördögh "Fince" Péter tudományos igénnyel összeállított összefoglalóját lehet elolvasni a régi blogunkon). A sziszegő hang és a fenyegető testtartás sokszor elég a támadók elriasztásához.



Ha a sziszegő hang sem elég, akkor a madárpókok nem sokat haboznak, "odakapnak" bár a legtöbb esetben mérget nem juttatnak a támadóba (ez az ún "száraz marás"). 
Másik védekezőrendszere, főleg a dél-amerikai madárpókoknak a "csalánszőrök" rugdosása a veszélyforrás felé. Ezek a szőrfélék (mintegy hat különbözőt ismerünk) a nyálkahártyákba (szájüreg, orrüreg) vagy a szembe jutva égető, csípő érzést okoznak. A szőröket a pók egy új vedléssel tudja pótolni.

A madárpókok igyekeznek takarékosan bánni a mérgükkel, hiszen az egyben emésztőfolyadék is. A méreganyagok mellett - melyek a zsákmány immobilizálását, vagyis mozgásképtelenségét, eredményezik - különböző, erős hatású enzimek is bekerülnek a prédába. Ezek belülről cseppfolyósítják a szerveket, és a pók a csípőkarom által ejtett sebeken kiszívja azokat.


A szívást egyrészről az izmos szívógyomor végzi, másrészről a pedig a tapogatólábak összepréselik a préda tetemét, ezzel kinyomják az értékes fehérjelevest. A pókok szájnyílása rendkívül apró, nagyobb falatokat nem, csak folyékony táplálékot tudnak magukhoz venni. A tápanyagokat ezután a szerteágazó bélrendszer fogja eljutattani a pók különböző testtájaiba. A salakanyagok kiválasztását a Malpighi csövek végzik. A folyékony tápláléknól adódik, hogy a pókok széklete is folyékony (és általában fehér).

A pókok keringési szervrendszere nyílt, a hemolimpha a szövetek közötti zsebekbe (lacunákba) ömlik. A keringést végző szív a potroh felső oldalán található.


A pókok mozgása izmok segítségével, illetve a hemolimfa segítségével történik. Ha a hajlítóizmok megfeszülnek a pók lába befelé hajlik. Ha hemolimfát pumpálnak a lábba akkor pedig kinyúlik. Éppen ezért ha egy pók elpusztul (tehát a testfolyadék nyomása megszűnik) akkor a lábak visszafordíthatatlanul behajlított állapotba kerül.

A légzést a tracheatüdőkkel végzik (ezek angol neve könyv, vagy levelestüdő amely találóan írja le a működésüket). Fejlettebb pókok a hátsó pár tüdőt légcsövekkel helyettesítik.



A könyvtüdő azért szemléletes név, mert a tüdő felépítése olyan mintha lapokat látnánk. A lapok felszínén történik a vérnyirok gázcseréje a levegő pedig a lapokban van.

A pókokat minden más állattól megkülönbözteti a pókselyem, és a pókfonál készítésének képessége. A pókselyem egy rendkívül ellenálló, levegőn megszilárduló fehérje. A selyemmirigyek állítják elő, és vékony csövek juttatják el a fonószemölcsökön található csévékig. 



A pók a különböző mirigyekből különböző selyemkoktélokat készítenek, hogy a céljaikra megfelelő selymet állítsanak elő. A biztosítókötél mellett, menedéket, petecsomószövedéket, vedléshálótkészítenek, de például a hím is szövedék segítségével juttatja az ivarsejtjeit a tapogatólábak végén található párzószerveibe.